Részlet galagonyaföldi Szép Rudolf naplójából (3., vágatlan, cenzúrázott rész)

"Amikor néha megmagyarázhatatlanul rád tör a sírás amikor nem akarod hallani hogy a te szíved idegen és amikor szeretnéd valahogy megérteni hogy miért kell hogy így legyen amikor néha úgy megmagyarázhatatlanul magadba zuhanva élteted a sz*rnekemérzést és ráfogod hogy a fogad fáj biztos de mire odaérsz már nem is fáj mert valahogy ilyenkor elfelejtünk mindent forgunk pörgünk abban a r*hadt boltban és megveszünk az érzéstől hogy nem tudjuk eldönteni a pirosat e vagy a feketét vagy mindkettőt vagy veddmegnekemlécci biszib*sszameg

Tovább is van... »

Második (hosszabbra nyúlt) részlet galagonyaföldi Szép Rudolf naplójából. Vedd és edd!

"Jól megformált mondatainkon üt lyukat folyton a meg-nem-értés, de mi kitartóan tovább formáljuk szőlőként fürtöződő gondolatainkat, míg nem addig jutunk, hogy borától senki se fog mulatni.

Egyszer bizony ősz lesz. Egyszer bizony szüret lesz, és akkor bizony mindenki puttonya méretve lesz!

Ha nincs múlt, nincs jelen, és bár őrjít is a ténye, és keservbe hírtelen hajt, egyet is értek magammal, mert mást nem tehetek. Puhányul igenre hajtogatom fejem saját monológjaim hallatán, és nem gondolok bele, hogy más másképp beszél.

Tovább is van... »

Első részlet galagonyaföldi Szép Rudolf naplójából:

"Ma répát kapáltam, és izzasztó volt a meleg. Nem szeretek kinn dolgozni, mert mindig olyan magányos vagyok, és sokat is gondolkodok. Néha annyira sokat, hogy bele is fájdul a fejem. Jobban szeretek veled ülni az asztalnál, jameg érezni a friss dolgok illatát, de ma, július 9-én mégis itt kellett lennem a kertben, mert különben csupa gaz, gyom maradt volna az egész.

Tovább is van... »