Ugyanazt a rögöt rúgom
ugyanazt a szálat tapossa talpam
lépem ugyanazt, mint volt tegnapi léptem
a szem is egy, mi folyik ki zsákból
a lánc, mi akarva nem szakad, ugyanaz
a gondolat, mi tart nyers erővel
mi egy velem, egy, egy és ugyanaz
egy-velem-szeletje almának

Üres tányérra éhezett
szemed gömbölyded
könnyeket fial
kezem a múltban katat
valami megharap
egy régi kutyánk
ragaszkodón összenyálazza
kézfejem.

Visszapörgetlek oda
ahonnan kipörgettelek
lábadra lépek
bocsánat
mondom
szád huncut mosolyra görbül
az est megöblösül.

földhözragasztó locsogás
égbevágyó fecsegés
leecsetelés
megfogalmazható világrángás
visszafoghatatlan
nevetőgörcsküszöb átlépés
hajtókabilics kattintás
szexuális kizsákmányolás
bóbita lódítás
ebihalvizelés
festői abortusz
lótuszmókus
fikuszmikusz
lala baba
karnyújtás;

elvetélés utáni bongás
szúnyogharapás
szőrivel?
bőraláfutás itató
leírató
bizományos
bóvlipiac sasolás
nyomorult
bontóművész ésszel
kontrabambulás
le és fel;

nyújtópadon kocsonyazsírégetés
visszaható visszautálás
tranzitvámunió
pontpontpont

...

A szövet mi takar mi göngyöl
szín és fonákban különbözők
lesnek és tudtak szerintük én vagyok
a szövet rajtad és rajtam egyaránt
kusza szó-hurok mi mondva sok
de értve nincs a hadart betűűrbe
fonnyadó hangtalanság
a nem beszéd a rejtett csöndet
hallgasd mint zúg mint zizeg
tartja kedve fedni vagy
kitenni fürkész szemeknek

nehéz leszek, súly a súlytalanságban
illat a semmit nógató buja pusztaság szagban
kard markolatban vibráló sebzés vágya
poshadó meszes tisztaság a málló vakolatban
veszett farkas harcban egybenőtt idegek fesze
kint hidegben mélán mekegő kecske
tömör tudat halomra meredő szeme
benne agyadban itt leszek, nehéz leszek

Hajadba fésülte a nap melegét, és lepántolta azt
most ott ragyog, most rajt dereng, hogy én bámuljam tétlen
s mint igézett kígyó köréd gyökér-formán szőjem magam.

Engem vezess szüntelen, meszes úton veled járjak
hajtsd fejem fölé a szálat, engem fűzzél gyöngy gyönyörrel
miként szakállam köré magát növi az idő halkan hangtalan.

Munkája gyorsabb mint én, hiába bármi hasztalan tettem
reszel, hallom, ráspolyát a sarokba dobja, veti, vágja
át magát, vetélőn szalad át a szál; készül a kelme.

Fém retesz mögé tettem titkom, előled rejtettem el
lakat-szőttes alá, én nem adom, zár mi válaszom
ha akarod, szirom mögül kiolvashatod nevem.

Maszka-bálra invitálnak     erdők sűrű lombjai
Őzgidái már megunták     rétre úgy szalad ki mind
Rejtekébe bújt a róka      szeme színe orv-komor
Ég veled te sok pacsirta     fájó búcsút most ki mond?