Egy pillanatba halmozódik a lépés
Mindent, főleg engem, mi egykor volt kikelet
Hogy télbe vigyen át
Mindent, főleg téged, mi egykor volt virág
Szántson az égre egy festett női köröm
Barázdákat húzva konyaktól részegen — —
Bükk-levél cirógatja tarkómat, ölel, véd, szeret
NEM LEHET TÉLEN FAGY!

Az életszükségletekről

Vannak, akik - tévesen - rajongásuk teszik meg elsődleges életszükségletüknek. A rajongást, melyet táplálnak ember, állat, elv, álom vagy akármi más kézzel vagy kézzel nem fogható után.

Aztán megint vannak mások, akik azt hiszik, ettől és ettől nem tudnának élni, de becsapják magukat. Ők az önámítók; és ők nem csak ebben tévednek.

Vannak mások, akik a boldogság és a szerelem titkát, akik ezek okát és okozatát keresik-kutatják. Ők a vágy bolondjai, és nem tudnak élni anélkül, hogy ne elégítsék ki kisded emberi - állati?- szükségleteiket nap-mint-nap.

Vannak a hittel élők, akik Isten nélkül nem tudnak élni; ők imátkoznak este, és nem veszik az Úr nevét szájukra. Bennük lehet, nagyobb igazságérzet van, mint bennem; én nem ismerem a lét igaz arcát, felém csak a rágózó, poros arcát mutatja (reggelente, 5.43-kor). De most nem rólam van szó.

Vannak a kalandorok, akik, ha úgy érzik, most már muszáj, útra kelnek - nem ismervén, hogy a térben tett utazás a bolondok paradicsoma ("Travelling is the fool's praradise" Ralph Waldo Emerson). Néha ne feledkezzünk meg elmerülni elődeink okosságába, hátha van olyan bölcsesség-darabka, melyet - még ha nem is vág oda- felhozhatunk, hogy feszítsünk (fe-szengjünk?) mások előtt; akik mondjuk kalandorok. Szóval a kalandorok - de persze nem elfeledkezve 5.43-ról - a kalandorok, ha úgy érzik, elmennek. Itt hagynak minket. Ehhez hozzá kell szoknunk!

A feladásokról

Vannak, akik megmérettetések előtt, mikor képességeiket alulmérik, vagy másoknak behódolván - mikor képességeiket ugyancsak lemondóan kezelik- felcsapják ág-karuk fejük fölé; ők a feladók, a megalkuvók, a gerinctelenek egy fajtája.

Vannak, igen, vannak a gerinctelenek, akik reggel még azt súgják, hogy kellesz, este pedig, amikor már minden olyan élő és holt egyszerre, megmondják, hogy szar vagy, babám.