Kibillent súlyok
srégen vert tengelyeken;
senki sem lazítja
a dermedt földeket;

Nem tudom, vajon ezt a történetet megírta-e már valaki valamikor, az én írásom előtt, vagy valamikor, az én írásom után, visszafelé, nekünk, vagy későbbre címezve. Ugyancsak bizonytalan, hogy történetem oda ért-e azokhoz, akiknek írom, vagy elakadt valahol, egy tehervonaton, amikor Székesfehérvárnál rosszul állították be a váltókat.

Nem tudom, hogy a határokon belül maradok-e, ami az időt és a teret illeti, mert ezeket a határokat már régebben, valamikor ez előtt elfeledtették velem és veletek is; igen, a határokat, amikkel annyit játszottunk, majd aztán egyszer csak megszűntek; eltörlődtek, kitörlődtek sok millió idegszálból, összekovácsolván az agyakat egy furcsán tagolatlan, önbiztató egyenformába.

Nem tudom, hogy helyes dolgokat írok-e meg, vagy írok vissza, időben megfelelő irányba haladva, mert megállt, valahol az akart tévedések és akaratlan beismerések között az idő. Hogy a helyes csak nekem helyes-e, vagy neked is, és neki is, és mindannyiunknak egyaránt, részekben és egészében a valóságot tükröző? Nem tudom, és lehet, hogy nem is akarom megtudni. Boldog ez a tudatlan kor.

Valahonnan az igazság korából írok, visszafelé, egyszerre önigazolásom fölött érzett győzelmi hévvel és önmarcangoló bűnváddal. Bűnös vagyok, mert  hiába volt a sok száj, hogy elmondjam, mennyire másként hiszem a létezést, és hiába volt a sok tettre kész kar, mégis furcsa, felülről vezérelt görcsbe rándult mind. Innen, az igazság korából könnyű visszaírni; még könnyebb visszagondolni, elemezvén azt a számos lépést, ami idáig vezetett.

Ha majd valaki, akit több bölcsességgel és élesebb látással ajándékoznak meg az istenek, ha majd ő választ kap, ő talán megírja nekem, a jövőbe postázva, mennyit tévedtem az eddigi tettek, tettetett tévhitek és ez üzenet között.

Annyi minden átfolyt már a vénákon, hogy szinte lehetetlen vállalkozás ezt a sok millió szívet meggyógyítani. Betegen ver, csapkod, hőzöng, de hiába. A kordonok mögül iszapos arccal szemközt köp a könnyű fából ácsolt rend.

Barátom, ebben a tébolyult világban kell neked hinned, remélned és szeretned.