látogató számláló

Úgy kötöd - úgy hagyod - úgy bontod - úgy szórod - úgy szívod - úgy köpöd úgy
csak is úgy, ahogy kell, centivel sem arrébb
nem nekem -- -- magadnak játék;

Ebben az egykedvű helyzetkedvűségben
engem a minden egybenő
egycsokorba gyűjt pajkos karod
engem csődít
Istent bőszít'ni jöttél
bögrédet jól szorítsd hát;

Gonosz csordaként idesereglik
mit veszve hittél, felejtettnek,
mind ide iramlik
inakba furcsa-hetyke kéj szökell
és csípőt rángat magához
a kéz - a lélek - a csont
mind össze vissza hadovál
ki érti ezt a szakadó beszédet
ajkak éles-vörös kegyén?;

Hogy féljük az üreset
úgy pakoljuk tele mi testünket
egyetemben másét is
magunkéval vagy máséval
hisszük a mi igazunk
mégis másokéért harcolunk;

Ahogy a harag és düh
lehámlik a marcona képről
szegénységem és szégyenem
ez a pár olcsó bűn
földjébe szikkad vissza
így bomol;

Lehántulnak az eddig hegyesen tartott szemek
pupillák volt korongja mind álomba pirkad
új napokat várunk - új indulatokat
új helyeket - új napokat
új arcokat - újból az újabbat
hej, félre a régit
féljed a régit
miért a régit
miért öleled a régit magadhoz ostobán

Bárgyún felnézel rám
és kérdő szemekkel enni kérsz
kenyeret és lombot adok kezemből
és azt kéred, szeresselek
jövő tavaszig még
de ígérni nem ígérek semmit
állok előtted, föléd nyúlok, híd vagyok
csapható - kapható - adható - adogató
hívül fogadó csacsogó csacska csók;

Kialudtak a fények, megáll a kéz, nem szól, nem akar.
Kialudtak a fények, alszik a konyha a ház - az utca - a falu
erdő-mező-rét-szántókon a bála, fákon a dudva
halkan morogja kettőnk titkait
mélyen a téli szél fülébe
sötétülnek a sorok, a bádogok, az itatók
marhák szaladnak jobbra balra
őrült ez a világ
hát MEGÁLLJ!

Engedd kezedet kezembe szorít'ni
míg engedem, velem légy!
el ne hagyj, annyi mindet adott már Isten
embernek Te vagy a legtöbb, mi
valaha lehet kézbe - szívbe - emlékbe
elgondollak, és már velem is vagy
itt mellettem
kéred, adjak enned
és én megteszem
éhséged csitítom böhöm lombom árnyával
és te elalszod álmod ölembe mind;


Kategóriák

vers

Kommentek

Eddig 4 komment érkezett

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

4 komment | Olvasva: 13 | Kategóriák: vers | Bejegyezve: 2010. december 3. megosztom facebook-on

Többiblog
Rólam
Főoldal
Ajánló
Hangos
"Mint akaratod szívembe torzul tűzi hévvel
úgy markol magába féltő hittel egy gondolat
sebesen hajlanak ágai bükkfánknak délre
és szenesedett bolhacsodánk északnak tartana." Forma-hű égő hegedűk

"Gyönyörű ítéletidő, és mindent visz, és mindent tarol, és minden pusztul, és pusztulunk el, és rohadunk el, és de jó lesz, ha itt a sátán, és ha levisz a sátán, és ha megkérdezi a sátán, hogy mennyi idő telt el két foghatatlan között. Akkor, akkor, akkor DE JÓ IS LESZ ÉLNI AKKOR." Gyönyörű ítéletidő

"Még nem szabad. Mosolyogtunk egymásra, aztán ketten mentünk tovább. Ettünk is aznap. Szerettük is egymást aznap. És másnap is. És harmad nap is. - -" Engem nem zavar

Átadom, te elveszed
A végekor
Tőlünk nem is ...
Félek, az ég kivérez
Ha a szerelem barackfa lenne
:: A hegy fölött
:: Elcseréltük az égőket
:: Részletek.
:: Semmi.
:: Azt fogod magadhoz
:: Ősznek-öregnek
:: Pedig jobbos vagy
:: Elnyúlunk
:: Ellen-tét
:: Intelmek
:: Visznek, fennek
:: Amikor megjelenik...
:: vágjak jópofát
:: Arány - talan
:: 12,4
:: 17
:: Szomor gúzs
:: És mégsem
:: Félek, az ég kivérez
:: Magamról magamnak magamban
:: Ha elölről kezdeném
:: Lásd a szót!
:: Azt mondták...
:: Nem lehet télen fagy
:: Tíz pár kóbor delfin
:: Dongnak
:: 84
:: Körbenyalja a világot
:: A Viharban
:: Az utolsó tejfogak
:: Visszaköltöznék
:: Te ne aggódj!
:: Keats, John: When I have fears
:: Ha a szerelem barackfa lenne
:: Az ölelések száma
:: Nem értem az órát, nem értem a perceket
:: Szembesülünk önmagunkkal
:: Ábránd hógolyók
:: És te bealszod álmod ölembe mind (2. verzió)
:: És te elalszod álmod ölembe mind
:: A hideg összerántja
:: És mi csendben borozgatunk.
:: Társtalan a mosoly arcomon
:: Én hiszek. Te hiszel?
:: A megfelelő hangra
:: Odaadjam? Odaadom!
:: Így készül
:: Várakozás
:: Megkeressük, utáljuk
:: Am losing

Kategóriák

Alkony, dal, kapcs_ford, kommentátori, megjegyzem, próza, rendhagyó, vers

Címkék

angol, galagonyaföldi Szép Rudolf, Jegyzőkönyvbe, Számok, Távlatok a partról, Vigandélia
:: Átadom, te elveszed (akso): Nagyon jó. A jók közül... »
:: És mégsem (zsolesz84): Dear Sleeping Dancer, Köszönöm a... »
:: És mégsem (sleeping dancer): Az első három szakasz egyszerűen... »
:: Dongnak (zsolesz84): Szia Nati! Köszönöm szépen a... »
:: Dongnak (Nati): Remek ez az oldal, most... »
  Alkony, a picilány
  Satyrblog (műford)
  Féregkirálykisasszony
  rexades.blog.hu
  Veronika beautiful élete
  Blaise
  Központi mellékblog
  Szenzor
  Utóiratok
  Oximoron
  Minden napra 1 mese
  Kellett neked rongybicigli
  Zsemlékirataim - Humorzsák
  Agyvihar
    ||     Ideális böngésző Firefox, megjelenítés 1024x768     ||     (c) zsolesz84, 2010     ||     Eddig megnézték: