Színes számlapokra karcolt tündöklő fohász
e föld közeli tömör tejföl-íz homály
belenyalok a térbe és az visszanyal
édeskedünk egymással
(rád bíztam magam, elvesztettél)
megvonom magamtól a fényt a tüzet a hegeket a sok cicomát
e sor rejtek-kazalt
mind mind elfelejtem
és tiszta lappal indulok
érted az állomásra kocsival;
És mi csendben borozgatunk.
Szorosan zárt fogak közül kipréselt szeretlek
aztán gyors ölelés
mély, egymásba fonódó kékes szemekkel
(még visszhangzik koponyámban)
valaki borsot tört orrod alá
és most izgat, ki lehetek
végignyaltad a napot
le sem tagadhatod!
És mi csendben borozgatunk.
Mit összeraksz - én széjjel vetem
hiába, mi dombban nekem később úgy is egyen lesz
ez még dupla - holnap már szimpla
szimplán ennyit tehetek
meg hogy megköszönöm a létezésnek
a kéretleneket és a hívatlanokat
mindet, az összeset
egyesével nevesítve, korosítva
és mi eddig homályos - most már mind éles
(ragasztják az ég alját)
És mi csendben borozgatunk.
Beszámolok - kiszámollak - te jössz
vihorászol, én csendesebb vagyok
rikoltasz - hívsz vagy taszítasz, még nem tudom
(kettőből egyet kell vegyek
neked a maradékot el kell tegyem)
az asztalt mérem le, befér-e
az aszfalton őszvégi köd remeg
vázába friss virágot hoztál, vágottat
nem szeretem; a földeken járnak már a gépek
és jár a 12.43-as vonat
elvihet hozzád, de el is vehet tőlem
kettős e délutáni monstrum
e gép kezében sorsunk!
és te jössz itt a vágott virágaiddal
a rekedtes mosolyoddal ezzel a kibírhatatlan
rikácsolással
varjú vagy talán?
szívemet tépő rém-madár.
És mi csendben borozgatunk.

Szia Sleeping!
Nos, köszönöm a megjegyzést, először is!
Én is úgy érzem, hogy beindult egy kicsit a művész-nagyüzemem most. Ha lehet így, szerényen fogalmazni :-)
Ami az átírást illeti, várom az ötletet! Nem mondanám, hogy sokat szerkesztettem, mert igazából ami jött, azt írtam, így nem is annyira tökéletes, mint amennyire lehetne!
Szóval várom, hogy hogyan gondolod újra! :-)
A világ legjobb embere és nagyon sok poént rejt magába a doboz :)
Remélem a könyv is minél előbb megfog jelenni.
Majd szponzorálom :)
De ha már ilyen ironikus az oldal én is itt hagyom iróniámat:
Az akarok lenni, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok.
Chipi voltam sziasztok!
U.I:
Na rájöttem hogyan tudom elküldeni ezt a kommentet.
Baromságot írtam be, hogy milyen nap van ma XD
Köszönöm a kommentet! Ezt a szponzorálást behajtom majd! És irónia mentesen üzenem, hogy: Tanulni tanulni! :-)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Hoppá! Az utóbbi időkben írt munkáid közül nekem ez tetszik a legjobban. Nagyon erősen közvetít valamit egészében, és különösen jó részek vannak benne!
"megvonom magamtól a fényt a tüzet a hegeket a sok cicomát
e sor rejtek-kazalt
mind mind elfelejtem
és tiszta lappal indulok
érted az állomásra kocsival;"
pl: itt nagyon jól üt a zárósor prózaisága!
vagy ez nagyszerű kép: "ragasztják az ég alját"
és még sorolhatnám.
Azért egy-két sort rögtön kihúznék, itt-ott újragondolnám, érlelném. Azt hiszem, mindenképpen benne van egy nagyon nagyon jó vers!