Gyönyörű ítéletidő, és mindent visz, és mindent tarol, és minden pusztul, és pusztulunk el, és rohadunk el, és de jó lesz, ha itt a sátán, és ha levisz a sátán, és ha megkérdezi a sátán, hogy mennyi idő telt el két foghatatlan között. Akkor, akkor, akkor DE JÓ IS LESZ ÉLNI AKKOR.

És láttam, hogyan kacsintott az ég pupillája
Mint ág
Mit törve és zúzva
Apró darabokra bontva
Nyes vihar
Roppant

Gyönyörű ítéletidő, és a szűz jegyében születettek előveszik legjobb oldalukat, és azzal feszengenek a többiek előtt, de-jó-így-alapon kifestik a kifesteni valót, gondolva arra, hogy akkor, akkor, akkor DE JÓ IS LESZ ÉLNI AKKOR ha már nem lesz több kérdés.

Az ég dörög, dirr-durr, cikk-cakk
Vihar van kinn, vihar van benn
Az ágak mind esnek egymásnak
A gallyak, a szálkák, a gyökerek

Gyönyörű ítéletidő, és a végét várod, mert a vég mindig édesebben fáj, mint a kezdet, ha visszagondolsz, emlékszel még, mikor bükk ága tört, mikor félsz volt minden gallyban, mikor menekülő csapásra lépni volt muszáj, és sietség volt a lábakban, és a talpakon varr, és várt és várt és várt minket valami vagy valaki, mert már nem emlékszem pontosan, hogy mennyi volt az idő akkortájt, de egyre biztos egyre biztos, hogy katonás tartásba vágtam magam, így köszöntve a nevetséges rendetlenséget.

Hullni el, el innen, törölni kell, múlni
Törni kell, muszáj leesni ágnak
Kell cérnának tűlyukból kicsúszni
Hogy vihart többé soha ne varrhass

Gyönyörű ítéletidő, hozzám búj a lehetetlen, és megkapaszkodik két karomba, mert jó neki így, mert jó lehet így neki.