Téged nem zavar az esőcseppek kopogása a homlokokon? - -

Elkezdek mesélni, aztán elfelejtem, hogy mi van velem. Nem ugranak be a történések, ha azok valóban megtörténtek. De mi van, ha nem? Elkezdek, de nem jutok magamnál tovább. Ott fák voltak az út két oldalán, és jött velem szembe. Mosolyogtunk. Megtehetjük, hogy mosolyogjunk, mert ugyanígy megtehetjük, hogy boldogok legyünk - -

Jollakottságában nem tudott mást tenni, mint közelebbről megvizsgálta a másik tenyerét, és megállapította, hogy messze még a templom. Az út két oldalán fák voltak, és jött vele szembe. Mindketten mosolyogtak, aztán megették a levest, úgy, ahogy kell, hogy el ne fogyjanak, úgy, hogy még meleg volt, mert hidegen nem kell senkinek sem. A kutyának sem kell. Az út két oldalán mentek, aztán rátaláltak egymásra. Fák voltak. Tavasz volt, és már lomb volt a fákon. A leves finom volt. Csak ültek egymással szembe, és nem mertek mondani semmit. Csend volt. Elindult egyedül, és találkozott vele. Az utca két oldalán fák voltak. - -

Téged nem zavar a percegés? - -

Kérdezd tőlem, hogy miért, és én megválaszolom, hogy hogyan - - nem veszhetünk el, mert még erre nem érkezett el az idő. Nincs még rá perc, hogy elkeveredjünk ebben a kurva tágas térben. Még nem lehet. Még nem szabad. Mosolyogtunk egymásra, aztán ketten mentünk tovább. Ettünk is aznap. Szerettük is egymást aznap. És másnap is. És harmad nap is. - -

Téged nem zavar ez az ideges tücsök ciripelés? - -

Választ adott mindenre, aztán visszaállította az órát másnap reggel kilenc óra tizenhét percre. Lassan nyolc perce válaszol, és nyolc perce figyelnek rá. Ő, aki szembe jött vele az utcán. Szeretik egymást. Ma is. Holnap is. És holnap után is. És előtte nap reggel kilenc óra tizenhét perckor is. - -


Engem nem zavar.