Átadom neked mindenem, amim van,
és mindent, ami vagyok, vagy e
kettő pontosan egy? -- --
végül átadom, kerekítés nélkül,
pontosan, majd fürödni megyünk,
ha engeded, mert miért is ne?

Bár tudnék kerekítés nélkül neked beszélni!
bár kerekítés nélkül is értenéd a szavakat! -- --
de benned az őszi avar
ég mély és álmos lángokkal,
és fejem fölött eféle hunyorgó
kérdés vacog, hogy átadjam, kerekítés nélkül?
meg afajta, hogy döntsek-e, maradjak-e, beszéljek-e,
kérdezzek-e, vagy válaszoljak, mert látom,
mozgó ajkad közül felém a szó pereg,
fülembe jut, agyamban értelemforma összeáll:
szeretsz; -- --
azt mondod, szeretsz, hogy mindeneddel
és azok nélkül is.

De mint mindig, lámpaláz fog el, dadogok -- --
rajtam áll, vagy bukik, hogy éjszaka van, vagy nappal,
mert nem tudom, az égen, a földön semmit sem tudok
ébren sem álmokban sem sehol sem -- --
benned? veled? mögötted?
bár lennék! bár mély lánggal én! bár tudnék!

Testvéremnek nevezlek, és
kifésülöm a hajadat -- --
kora tavasz van,
álmos az idő, könnyed ásít
a föld, mély egységet
ránk lehel -- --
testvérem! izzik a talpam
alatt a rügy, és lángol testem
fölött az ég, oly vörös!

Naplemente, vagy
napfölkelte: egyre megy -- --
minden olyan
egyhangú, egyforma, egyarcú, mimikátlan,
mióta magam vagyok
és nem veled -- --
bár tudnám! bár felébrednék! bár elfogadnád!

Felhabzik a láthatatlan,
miközben mosod a hátam,
valamit át is súgsz nekem,
olyan valamit, amit
most még nem érthetek,
de sietve hozzáteszed,
majd lesz rá idő,
valahol, a nem is
annyira távoli helyen,
hogy megértsem -- --
engedsz még egy kevés
melegvizet, és újra elmondod -- --
olyan hideg a kád egyedül.

Csak tudnám, hogy nappal
van-e, vagy éjjel,
hogy tudok valamit,
vagy semmit
sem
mennem
kell
döntöttem
maradok
álmos
rajtam
áll
tőlem
függ
én
mondtam
én
megmondtam
vagy
te
voltál? -- --
kettőnk közül egyikünk
nincs itt
kettőnk közül egyikünk
biztos
mert
más
nem
lehetett.

Addig, míg az nem lesz,
de csak addig, míg ez van,
átadom, te elveszed.

Audió: